A rájabőr

A rájabőrt Ázsiában évezredek óta használják látványossága és tulajdonságainak köszönhetően praktikussága miatt is (pl. wasabi reszelő). Európában tudomásom szerint a 18-19. században jelent meg, drága egyedi tárgyakon, díszítő jelleggel, amikor „divatba” jött a Kelet.

A rájabőr természetes alapszíne általában szürkés-barnás, ez halfajonként eltérő lehet. De vizesen drótkefével(esetleg finom csiszolóporral), szép fehérre tisztítható. Az alsó vékony bőr rétegben pici csont tüskék, gömbök ülnek szorosan egymás mellett, ez adja a bőr keménységét, merevségét. A gömbök alakja, mérete szintén fajonként változik.

Kikészíthető puha bőrnek is, olyan eljárásokkal mint például a marhabőr esetében. De cserző anyagok nélkül, egyszerű szárítással kőkeménnyé válik. És itt jön az érdekesség: Néhány percre vízbe merítve papír puhaságúvá alakul vissza. Ilyenkor kiválóan alakítható, és újbóli száradása után megtartja az új formáját, például egy kard hüvelyre vizesen felkötözve tökéletesen leköveti annak alakját. Így újra megkeményedve, egy erős, kemény, merevítő „bevonatot” kapunk, ami nem mellesleg nagyon látványos is. A japán kardok markolatán(tsuka) a fonás alatt(tsukamaki) alkalmazzuk, de a tok egy része vagy egésze is bevonható vele.

Festhető, de vissza is csiszolható és feltölthető urushi lakkal vagy modern anyagokkal, így egy nagyon szép kontrasztos felület érhető el.

Mi a japán kardokon kívül kések tokjain is szívesen dolgozunk vele.